Az UNESCO 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt, amely Magyarországon 2006-ban emelkedett törvényi erőre.

A szellemi kulturális örökség alapvetően szóban, tudásban, képességekben, szokásokban megnyilvánuló, élő közösségekhez kapcsolható kulturális gyakorlat, mely közös identitást és folytonosság érzést nyújt számukra. Az egyezmény célja ezen közösségi gyakorlatok, identitások megőrzése és megerősítése, ezáltal a kulturális sokszínűség kölcsönös elismerése.

A szellemi kulturális örökség többek között magában foglalja a szóbeli hagyományok és kifejezési formákat – beleértve a nyelvet, mint az örökség hordozóját, az előadóművészeteket, a társadalmi szokásokat, rítusokat és ünnepi eseményeket, a természetre és a világegyetemre vonatkozó ismereteket és gyakorlatokat, a hagyományos kézművességet.

A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzék elemei:

Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Egyezmény Listáira eddig az alábbi magyar elemek kerültek fel:

A magyarországi szellemi kulturális örökség elemeiről, a védelmüket célzó intézményrendszer működéséről, illetve a magyar Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság munkájáról bővebb információt itt talál.