2018 áprilisában pályázatot hirdetett a Miniszterelnökség Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkársága általános és középiskolás diákok számára, közvetlen környezetükben található kulturális örökség felfedezésére.
A pályázóknak a településükön kellett egy számukra kedves és értékes épületet kiválasztaniuk, majd annak megindokolásával, miért épp az adott épületre esett a választásuk, minél több információt (építéstörténet, művészettörténeti érték, a település életében betöltött szerepe stb.) megtudva/feldolgozva ismereteiket a település lakóinak is be kellett mutatniuk. A rideg tények azonban nem voltak elegendőek. A kiírók külön értékelték a település lakóival készített interjúkat, az esetleg feltalált legendákat, sőt, azt is, mennyire voltak képesek bevonni a felnőtt lakosságot és a sajtót.
A pályázati eseményekről szóló részletes beszámolókat július 15-ig vártuk, amelyeket építész, művészettörténész és pedagógus értékelt, majd tett javaslatot a díjazásra.
Valamennyi pályamunka magas színvonalat képviselt, némelyik megállná a helyét egy-egy szakmai folyóiratban vagy konferencián is. Reméljük, mind a diákoknak mind felnőtt segítőiknek öröme telt a választott épület „megszólaltatásában”, s hogy a pályázat lezárultával sem mennek el mellette sem a diákok sem a helyi közösség. Hiszen a bennünket körülvevő épületek nem csupán kövek, elődeink szándékairól, építő igyekezetéről, mesterségbeli tudásáról, életéről mesélnek.
A kiírók valamennyi pályázónak gratulálnak, arra buzdítva őket, hogy az épített örökség felkutatását, megismerését és bemutatását ne hagyják abba!
Végezetül néhány szó a nyertes pályázatokról:
1. helyezett a leányfalui Móricz Zsigmond Általános Iskola három tanulója, Pinke Benedek, Pintér Balázs és Rácz Lóránt (11-12 évesek).
A három fiú mesél Móricz Zsigmond házáról, annak az írónak az örökségéről, aki iskolájuk névadója, és akinek mesés villája településükön, Leányfalun áll. Folytatva az írói hagyományokat, a ’tündérkertben’ mesélnek az épületről, annak történetéről és a család itt töltött idejének intim, eddig a nagyközönség számára ismeretlen pillanatairól. Újra életre kel a ház a 21. századi gyerekek munkájának eredményeként. Könnyed, kedves alkotás, de látszik a sok kutatómunka és kitartás. A sok – Móricz leszármazottal folytatott beszélgetés mellett egy archív felvételt is sikerült megszerezniük a Nemzeti Filmarchívumtól, hogy szerepeltessék kisfilmjükben. Azt, amelyen Móricz Zsigmond épp a dolgozószobájában ír az írógépén. Aki megismeri pályázati anyagukat, biztos nem megy el az épület mellett! A háttérben persze ott vannak az őket segítő felnőttek, akik támogatását szintén köszönet illeti. Hiszen hogyan is örökítődne tovább az örökség a generációk összefogása nélkül?!
A diákok által készített bemutatóról bővebben itt olvashat.
2. helyezett a szombathelyi Brenner János Gimnázium 3 diákja, Gaspari Balázs, Melega Miklós és Vámosi András (16-17 évesek)
A három diák közép-európai történetet mesél egy házról, egy családról és az összefogás erejéről. Az egykori villa, majd kaszinó a város szórakoztatónegyedének ikonikus épülete. Évekkel ezelőtt leégett, azóta magányosan áll, fekete falai üresen merednek az ég felé, segítségért kiáltva. Ezt a jajszót hallották meg a diákok. Riportokkal, mozgó- és állóképekkel, történetekkel hívják fel a figyelmet az épület történeti és műemléki jelentőségére és reménytelen jelenére. Igazi örökségvédő munka az, amibe belekezdtek. Reméljük, kiáltásuk értő fülekre talál, melléjük áll Szombathely közössége, és nem hagyja veszni épített örökségünk e csodás darabját.
A diákok által készített bemutatóról bővebben itt olvashat.
3. helyezett a pestszentlőrinci Német Nemzetiségi Általános Iskola 6/b osztálya valamint megosztva az újpesti Bajza József Általános Iskola öt 13 éves tanulója, Buzás Péter, Enyedy Botond, Rákosfalvi Kristóf, Somogyi Bence és Soós Viktória Vivien.
A pestszentlőrinci Német Nemzetiségi Általános Iskola – a pályázat kiírásakor még – 5/b osztálya saját iskolája épületét érezte magához legközelebb állónak. Sokszor csak „járunk” az iskolába, és a falakra kifüggesztett tablók az iskola történetéről nem feltétlenül mozgatnak meg minket… A Piros Iskola tanulói azonban „testközelbe” hozzák az Alma Matert. Lelkesedésük határtalan volt: rajzpályázat, makett-készítés, kvíz-kérdés, interjú (diákokkal és felnőttekkel egyaránt), kisfilm, kiállítás, önálló gondolatok, jövőépítés tette gazdaggá pályázati munkájukat. Még az utca emberét is megszólaltatták. Igazi csapatmunka volt, amelyért az őket támogató felnőtteket is dicséret illeti. Így válhat egy iskola igazán második otthonná, így fedezhetik fel a gyerekek, hogy iskolájuk egy életre legfontosabb örökségeik egyike.
Mit lehet kezdeni egy üresen magasodó, kissé lepusztult víztoronnyal? Ilyen kérdést ritkán tesz fel az utca emberének valaki. De ha egy csapat diák fontosnak véli, hogy a szűkebb környezete egyik meghatározó – és sajnos régóta magányosan álló – épületét újra élettel töltse meg, az utca embere is elgondolkodik, és többé nem megy el mellette közönyösen. A diákok márpedig elgondolkodtak. Aztán szabadon engedték fantáziájukat, és páratlanul izgalmas ötletekkel álltak elő a hasznosításra. Kiállítóteret, játszóházat, kávézót, mászófalat és még számos „klassz” dolgot álmodtak ide, miközben felkutatták a torony történetét is. Pedig nem volt könnyű dolguk. A klasszikus helyeken: könyvtárakban, levéltárakban alig találtak valamit, de – segítségül híva a „netet” – végül megszerezték a szükséges kapcsolatokat és velük az információt. Kiállítást is készítettek, versírópályázatot hirdettek, és interjúk során ásták bele magukat az épület regényes történetébe. Még egy helyi üzletben elhelyezett plakáttal is felhívták a felnőttek figyelmét arra, hogy tenni kell víztoronyért.
Különdíj:
A váci Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium diákjai az egykori Althmann-féle püspöki palota bemutatásáért.
A sajátos nevelési igényű gyerekek különleges eszközökkel: tablókkal és jelbeszéddel mutatták be Vác meghatározó műemléki épületét, iskolájuk, az egykori Althmann-féle püspöki palota történetét. A hallóknak is! A tablók elkészítését és az egyedülálló élményt nyújtó tárlatvezetést komoly kutatómunka előzte meg. Aki elment a műemléki sétára, maradandó élménnyel távozott, hiszen a tanárok és diákok mindent elkövettek azért, hogy mindenki számára megismerhető legyen intézményük. Külön köszönet az iskola tanárainak és igazgató úrnak, hogy fáradságot nem nézve ilyen komoly munkára biztatta a gyerekeket.